Hiperstimulációs szindróma

A petefészek hiperstimulációs szindróma (OHSS) egy olyan állapot, amely akkor alakulhat ki, amikor egy nő termékenységi gyógyszereket kap, és a petefészkei túl sok tüszőt termelnek. Ez túlzott reakciót vált ki, ami kellemetlen tünetekhez és súlyos esetekben komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.

Enyhe formában a petefészkek megnagyobbodnak, és folyadék gyűlhet fel a hasüregben, de súlyos tünetek, mint például erős fájdalom, hányás vagy légszomj, nem jelentkeznek.

Súlyosabb esetekben azonban nagy mennyiségű folyadék halmozódhat fel a hasüregben és esetleg a mellkasban is, ami légzési nehézségeket, erős fájdalmat és akár életveszélyes állapotokat okozhat.

Az OHSS általában nem fordul elő azoknál a nőknél, akiknek természetes módon is van ovulációjuk, és leginkább fiatal nőknél vagy policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedőknél alakulhat ki.

Az orvosok rendszerint megpróbálják megelőzni az OHSS kialakulását azzal, hogy óvatosan adagolják a termékenységi gyógyszereket, és ha szükséges, egy különleges eljárással csökkentik a szövődmények kockázatát. Ha az OHSS súlyosabb formában jelentkezik, kórházi kezelésre lehet szükség.

Az OHSS (petefészek hiperstimulációs szindróma) elkerülése fontos a mesterséges megtermékenyítési (IVF) eljárások során, különösen azoknál a nőknél, akiknél magas a kockázat. Néhány lehetőség, amellyel csökkenthető az OHSS kialakulásának esélye:

  1. Alacsonyabb dózisú gyógyszerek használata: Az orvosok gyakran csökkentett dózisban adják a hormonokat, hogy elkerüljék a túlzott tüszőtermelést. Ezzel minimalizálható a túlzott stimuláció kockázata.

  2. Az “hCG trigger (tüszőrepesztő injekciók)” elhagyása vagy helyettesítése: Mivel az OHSS általában a hCG hormon beadása után alakul ki, az orvosok néha úgy döntenek, hogy nem adják be a hCG-t. Helyette más gyógyszereket, használnak a tüszőérés kiváltására, amelyek kisebb valószínűséggel okoznak OHSS-t.

  3. Embriók lefagyasztása és a beültetés késleltetése: Ha az OHSS kockázata magas, az orvosok lefagyaszthatják az embriókat, és elhalaszthatják a beültetést egy későbbi ciklusra, amikor a hormonok szintje normalizálódik. Ezzel elkerülhető, hogy a terhesség súlyosbítsa az OHSS tüneteit.

  4. “Prolongált Coasting” technika: Ez a módszer azt jelenti, hogy a gonadotropinokat hirtelen leállítják, miközben a GnRH agonistát továbbra is adják, hogy csökkentsék a vér ösztrogénszintjét, mielőtt a hCG-t beadnák. Ezzel a technikával elkerülhető az OHSS, miközben megőrzik a petesejtek és embriók minőségét.

  5. Rendszeres monitorozás: Az IVF ciklus során az orvosok folyamatosan ultrahanggal és vérvizsgálatokkal követik a tüszők számát és a hormonok szintjét. Ha az OHSS kockázata megemelkedik, az orvos időben módosíthatja a kezelési tervet.

  6. Folyadékbevitel és diéta: A magas fehérjetartalmú étrend és a megfelelő folyadékbevitel (különösen az elektrolitokban gazdag italok) segíthetnek enyhíteni az OHSS tüneteit és megelőzni a súlyosabb szövődményeket.

  7. Kockázatfelmérés: Az orvosoknak fontos, hogy már a kezelés megkezdése előtt figyelembe vegyék a páciens egyéni kockázati tényezőit, és ennek megfelelően alakítsák ki a kezelési tervet.

Az OHSS megelőzése érdekében a legfontosabb a megfelelő orvosi felügyelet és a személyre szabott kezelés, amely minimalizálja a kockázatokat, miközben maximalizálja az IVF sikerének esélyeit. Ha valaki aggodalommal tekint a kezelésre, fontos, hogy konzultáljon orvosával, és tisztázza az esetleges kockázatokat és megelőzési stratégiákat.

Forrás

Geoffrey Sher: In vitro fertilization (2013)

Scroll to Top