Mi az embriótranszfer? Nagyon egyszerűen fogalmazva, az embriótranszfer egy olyan eljárás, amely során az orvos egy embriót (egy spermium által megtermékenyített petesejtet) helyez a méhedbe. Ez az utolsó lépés a lombikbébi eljárás során! Gyors összefoglaló Az embriótranszfer egy egyszerű, járóbeteg-ellátás keretében elvégezhető eljárás, amelyet a termékenységi klinikákon végeznek. A kezelőorvosod ultrahang segítségével egy katétert vezet át a méhnyakadon, amely tartalmazza az embrió(ka)t, és a méhed közepére irányítja. Ezután az embriókat tartalmazó folyadékot a méhedbe juttatja. A friss embriótranszfer általában a petesejtek leszívása után 3-5 nappal történik. Ha úgy döntesz, hogy lefagyasztasz petesejteket vagy embriókat, akár hetekkel, hónapokkal vagy évekkel később is végrehajtható a transzfer. Mikor történik az embriótranszfer? Az embriótranszfer az IVF ciklusod összes többi lépése után következik: Petefészek-stimuláció: Hormonterápiával serkentik a petefészkeket több tüsző termelésére. Petesejtleszívás és spermagyűjtés: A petesejteket egy egyszerű sebészeti beavatkozással leszívják a petefészkekből. A spermagyűjtés egyszerű is lehet, de súlyos férfi meddőségi tényezők esetén előfordulhat, hogy műtéti úton kell kinyerni a spermiumokat a herékből. Megtermékenyítés és embriófejlődés: A petesejteket a laborban megtermékenyítik a spermiumokkal és 3-7 napig inkubálják. Egy embriológus „értékeli” az embriókat, hogy megállapítsa, melyeknek van a legnagyobb esélye a sikerre. Embriótranszfer: Egy embriót (általában csak egyet) helyeznek a méhbe egy egyszerű járóbeteg-ellátás keretében. Mi történik az embriótranszfer során? Az embriótranszfer egy egyszerű, járóbeteg-ellátás keretében elvégezhető eljárás, amelyet a termékenységi klinikádon végeznek. Nem igényel szedációt vagy altatást, bár az orvosod izomlazítót írhat fel. Ha a klinikád engedélyezi és van partnered, ő is csatlakozhat hozzád az eljárás során. Valószínűleg arra kérnek majd, hogy érkezz tele hólyaggal. Ennek oka, hogy a beavatkozás során külső (hasi) ultrahangot használnak az embrió megfelelő helyre történő beültetéséhez és a teli hólyag megkönnyíti a méh láthatóságát és elérhetőségét. Amikor készen állsz a transzferre, az embriót vagy embriókat egy hosszú, vékony katéterbe helyezik folyadékkal együtt. Egy spekulumot helyeznek a hüvelyedbe, majd az orvosod külső és belső ultrahang segítségével vezeti a katétert a méhnyakodon keresztül (valószínűleg némi kellemetlenséget fogsz érezni, hasonlóan a méhnyakrákszűréshez) a méhed közepére. Nagyon ügyelnek arra, hogy a katéter a megfelelő helyen legyen. Ezután az orvosod kiengedi az embriót tartalmazó folyadékot a méhedbe. Miután eltávolította a katétert, az orvosod ellenőrzi, hogy az embrió nem maradt-e a katéterben. (Ha igen, akkor az eljárást azonnal megismétlik!) A transzfer után pihenhetsz egy ideig a klinikán, mielőtt hazamennél. Egy-két nappal az embriótranszfer után remélhetőleg az embrió kikel a „burkából” és beágyazódik a méhnyálkahártyádba (más néven endometrium). Azonban időbe telik, amíg a terhességi hormon, a humán koriongonadotropin (hCG) szintje annyira megemelkedik a véredben, hogy egy hCG-vérteszttel kimutatható legyen, amit az orvosod a terhesség megerősítésére fog használni. Milyen típusú embriótranszferek léteznek? Friss embriótranszfer A friss embriótranszfer a petesejtleszívás után 3-5 nappal történik. Ennek előnye, hogy lerövidíti a várakozási időt a teherbeesésig és csökkenti annak kockázatát, hogy az embrió elveszik a krioprezerváció során. Azonban a krioprezervációs technikák az utóbbi években annyira fejlődtek, hogy a fagyasztott embriótranszferek ugyanolyan sikeresek – sőt néha még sikeresebbek is – mint a friss transzferek. Ezen kívül nehéz lehet a szervezet számára, hogy a petesejtleszívás során fellépő magas hormonszintről azonnal egy terhességbe lépjen át, mivel az ovulációt szabályozó hormonok befolyásolhatják a méhnyálkahártya befogadóképességét (azaz hogy az embrió mennyire képes a méhedhez kapcsolódni). A friss transzfer nem biztos, hogy megfelelő választás, ha a petesejtleszívás után magas a progeszteronszinted, vagy ha fennáll az ovarium hyperstimulatio szindróma (OHSS) kockázata, ami az embriótranszfer után súlyosbodhat. A friss embriótranszfer az embriófejlődés 3. vagy 5. napján történhet: 3. napi friss embriótranszfer: A 3. napon az embriók a „hasadás” fejlődési szakaszban vannak, és körülbelül 6-8 sejtből állnak. Az orvosok néha úgy döntenek, hogy ebben a szakaszban transzferálják az embriókat, mivel a méhnyálkahártya a legoptimálisabb hely az embriók számára a növekedéshez, nem pedig a laboratórium. Az elképzelés az, hogy egy embrió, amely esetleg nem éri el a blasztociszta stádiumot a laboratóriumban, a méhben viszont virágozhat. Mivel ebben a szakaszban nehéz megállapítani, mennyire egészségesek az embriók, gyakran több embriót is transzferálnak a 3. napon, ami növeli a többszörös terhesség kockázatát. 5. napi friss embriótranszfer: Az 5. napra az embriók gyakran elérik a „blasztociszta” stádiumot és kétféle sejttípusra oszlanak: a sejtekre, amelyekből a magzat lesz, és a sejtekre, amelyekből a méhlepény alakul ki. Az ebben a szakaszban beültetett embriókat a ciklusod ugyanazon időpontjában helyezik a méhbe, mint amikor az embrió természetes úton haladna le a petevezetéken, így a méhnyálkahártyád befogadóképessége a legoptimálisabb. Az 5. napi embriótranszfer előnye, hogy ebben a szakaszban könnyebb megállapítani, hogy az embrió minősége megfelelő és így nagyobb valószínűséggel vezet-e terhességhez. Az 5. napi transzfer egyre gyakoribb, mivel a laboratóriumi tenyésztési rendszerek javultak és általában egyetlen embriót transzferálnak. Fagyasztott embriótranszfer (FET) Ha a fagyasztott embriótranszfert (FET) választod, az orvosod valószínűleg azt javasolja, hogy várj legalább egy teljes menstruációs ciklust a transzfer előtt. Ez lehetővé teszi a tested számára, hogy felépüljön a petesejtleszívás után, így a méhnyálkahártyád készen áll a terhességre. Természetesen sokkal később is dönthetsz az embriótranszfer mellett! A lombik sikerességi arányát az határozza meg, hogy hány éves voltál a petesejtek leszívásakor; a transzfer időpontjában betöltött életkorod kevésbé fontos a siker szempontjából. Ha aggódsz a genetikai vagy kromoszóma rendellenességek miatt, amelyek növelhetik a vetélés kockázatát vagy élethosszig tartó fogyatékosságot okozhatnak a gyermekednél, dönthetsz az embriók preimplantációs genetikai vizsgálata (PGT) mellett. Ha a PGT mellett döntesz, akkor fagyasztott embriótranszfer lesz szükséges. A fagyasztott embriótranszfer során lehet, hogy progeszteronpótlásra lesz szükséged, hogy a tested támogassa a terhességet a legkorábbi szakaszában. Természetes fagyasztott transzfer: A természetes fagyasztott transzfer során az orvosod időzíti az embriótranszfert, hogy az egybeessen a természetes ovulációddal. Ennek oka, hogy a méhnyálkahártyád ebben a menstruációs ciklus szakaszban van a leginkább felkészülve az embrió befogadására. Ha a tested önállóan termel progeszteront, választhatod a természetes fagyasztott transzfert. Az orvosod hormonokkal kiegészítheti ezt a folyamatot. Bár az időzítés még mindig a természetes ciklusodhoz igazodik, egy hCG injekció biztosíthatja az ovulációt, és a progeszteron pótlás biztosíthatja, hogy a tested képes legyen támogatni egy korai terhességet. Gyógyszeres fagyasztott transzfer: Ebben az esetben az orvosod ösztrogén és progeszteron gyógyszereket (és néha egyéb hormonokat) ír fel, hogy optimalizálja a méhnyálkahártyád terhességre való felkészítését. Ez fontos, ha a tested nem termel progeszteront önállóan. Lehet, hogy már a
