PRP terápia
Az egészséges méhnyálkahártya fontos szerepet játszik a lombikkezelésnél, és meghatározza az embrió beültetődésének sikerét. Az elégtelen vastagságú nyálkahártya csökkenti a terhesség esélyét és a vetélés nagyobb kockázatával is jár. A korai petefészek- elégtelenségben szenvedő betegeknél ez az innovatív terápia segíthet a petefészek szövetének regenerációjában. Mi az a PRP? Platelet rich plazma. A PRP vérlemezkékben gazdag koncentrált vérplazma, melynek hatása serkenti az emberi szervezet természetes regenerációs képességét. A lemezkék a növekedési faktorok széles spektrumát tartalmazzák, melyek támogatják a sejtfejlődést. Két változata van: Közvetlenül a méhbe juttatva, egy vékony katéter segítségével, hialuronsavval dúsítva (ami jelentősen növeli a hatását), fájdalommentesen, ezért nincs szükség altatásra. Rövid altatásban közvetlenül a petefészkekbe juttatva, ahol a petefészkek szövetének regenerációját támogatva serkenti a petesejttermelést. Ezt a kezelést petefészek- fiatalításnak is nevezik. Mikor javasolt a PRP terápia? ismételt vetéléseknél korai petefészek elégtelenségnél alacsony AMH esetén perimenopauzánál beültetések előtti vékony nyálkahártya esetében hormonkezelésre gyengén reagáló nyálkahártyánál nőgyógyászati problémák esetén (folyások, gyulladások, hüvelyszárazság stb.) A petefészkekbe adott injekció rövid altatásban történik. Az eljárás hasonlóképpen történik, mint a petesejtek leszívásakor. Forrás spln.eu
Férfi termékenység és nemi szervek
A herékben naponta milliószámra termelődnek spermiumok a herecsatornákban (apró csövek rendszere). Ezek a spermiumok a mellékherébe kerülnek, ahol érésükig tárolódnak és táplálódnak. A spermiumok érésének teljes, hormonok által szabályozott folyamata a herecsatornákban való keletkezéstől az ondóvezetékbe jutó érett spermiumokig összesen 74 napig tart. Közösülés során a férfi spermát lövell ki, amely a mellékherékben tárolt spermiumokat, valamint az ondóhólyag és a prosztata által kiválasztott folyadékot tartalmazza. A spermiumok a női nemi szervekben 48-72 órán át képesek életben maradni és megtermékenyíteni a petesejtet. Ondóvezeték: Egy hosszú, ívben hajló csatorna, amely a spermiumokat szállító rendszer részeként működik. Emellett a spermiumok tárolására is szolgál az ejakuláció előtt. Ondóhólyagok: A húgyhólyag mögött elhelyezkedő két zsákszerű mirigy, amelyek az ondófolyadék egy részét termelik. Ez a folyadék táplálja a spermiumokat és segíti a mozgásukat. Prosztata: A prosztata egy mogyoró nagyságú mirigy, amely a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és az ondófolyadék 60%-át termeli, ami segíti a spermiumok mozgását. Ez a folyadék csökkenti a férfi húgycsövének és a nő hüvelyének savasságát, mivel a magas savtartalom károsíthatja a spermiumokat. Pénisz: Szexuális izgalom hatására a pénisz szivacsos szövetei megtelnek vérrel, ami merevedést eredményez. Ejakuláció során a péniszből spermiumokat tartalmazó ondófolyadék lövell ki. Mellékhere: A herék felett elhelyezkedő, szorosan feltekeredett cső. A mellékherék legfeljebb két hétig tárolják a spermiumokat, amelyek itt érnek meg és itt fejlődik ki a megtermékenyítéshez szükséges mozgásképesség is. Herék: A herék a pénisz mögött elhelyezkedő herezacskókban találhatók. Ezek a szervek spermiumokat és férfi nemi hormont, tesztoszteront termelnek. A születés előtt körülbelül két hónappal a herék leszállnak a hasüregből a herezacskókba. Herezacskó: A pénisz alatti bőrzacskó, amelyben a herék találhatók. A spermiumok termeléséhez és táplálásához a herék hőmérsékletének legalább 1 °C-kal alacsonyabbnak kell lennie a testhőmérsékletnél. A spermiumok érési folyamata, amely a herecsatornákban kezdődik és az ondóvezetékbe jutó érett spermiumokig tart, összesen 70-90 napig tart.
Női termékenység és nemi szervek
A normál, 28 napos menstruációs ciklus során egy petesejt szabadul ki az egyik petefészek tüszőjéből. A petesejt a petevezetékbe vándorol, ahol megtermékenyítheti a férfi spermiuma. Ha egy spermium eléri a petesejtet és bejut annak belsejébe, új élet kezdődik. Az embrió az első sejtosztódások során eljut a méhbe, ahol megkezdi a beágyazódást és a magzattá fejlődést. Ha nem történik megtermékenyítés, vagy az embrió valamilyen okból nem tud beágyazódni, menstruáció következik be, és új ciklus kezdődik. A megtermékenyített petesejt általában körülbelül 30% eséllyel képes beágyazódni a méhnyálkahártyába. Petevezetékek: A petevezetékek két 10 cm hosszú cső, amelyek a méhhez kapcsolódnak. Amikor a petesejt megérik, a petefészekből a petevezetékekbe jut, ahol megtörténhet a megtermékenyítés. Méh: Egy körte alakú szerv, amelynek belső felszínét a méhnyálkahártya, más néven endometrium borítja. A megtermékenyített petesejt itt ágyazódik be, és a terhesség alatt a méhben fejlődik tovább. Petefészkek: A méh két oldalán elhelyezkedő, mandula alakú és nagyságú szervek, amelyek petesejteket termelnek. Innen szabadul ki az érett petesejt, amely a tüszőkben (folliculusokban) fejlődik, amelyek a petefészkekben található, folyadékkal telt zsákszerű képletek. Minden hónapban egy új petesejt érik meg és indul el a petevezetékben. A petefészkek emellett ösztrögén és progeszteron hormonokat termelnek, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a szaporodásban. Méhnyak: A méhnyak, más néven cervix, a méh alsó, keskeny része, amely a hüvely felső végéhez csatlakozik. Hüvely: A hüvely, más néven vagina, az a testnyílás, amelyen keresztül a spermiumoknak be kell jutniuk, hogy megtermékenyíthessék a petesejtet. Ezen keresztül távozik a menstruációs vér is, emellett olyan anyagokat választ ki, amelyek segíthetik vagy gátolhatják a spermiumok mozgását és a petesejt megtermékenyítését.
Hiperstimulációs szindróma
A petefészek hiperstimulációs szindróma (OHSS) egy olyan állapot, amely akkor alakulhat ki, amikor egy nő termékenységi gyógyszereket kap, és a petefészkei túl sok tüszőt termelnek. Ez túlzott reakciót vált ki, ami kellemetlen tünetekhez és súlyos esetekben komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Enyhe formában a petefészkek megnagyobbodnak, és folyadék gyűlhet fel a hasüregben, de súlyos tünetek, mint például erős fájdalom, hányás vagy légszomj, nem jelentkeznek. Súlyosabb esetekben azonban nagy mennyiségű folyadék halmozódhat fel a hasüregben és esetleg a mellkasban is, ami légzési nehézségeket, erős fájdalmat és akár életveszélyes állapotokat okozhat. Az OHSS általában nem fordul elő azoknál a nőknél, akiknek természetes módon is van ovulációjuk, és leginkább fiatal nőknél vagy policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedőknél alakulhat ki. Az orvosok rendszerint megpróbálják megelőzni az OHSS kialakulását azzal, hogy óvatosan adagolják a termékenységi gyógyszereket, és ha szükséges, egy különleges eljárással csökkentik a szövődmények kockázatát. Ha az OHSS súlyosabb formában jelentkezik, kórházi kezelésre lehet szükség. Az OHSS (petefészek hiperstimulációs szindróma) elkerülése fontos a mesterséges megtermékenyítési (IVF) eljárások során, különösen azoknál a nőknél, akiknél magas a kockázat. Néhány lehetőség, amellyel csökkenthető az OHSS kialakulásának esélye: Alacsonyabb dózisú gyógyszerek használata: Az orvosok gyakran csökkentett dózisban adják a hormonokat, hogy elkerüljék a túlzott tüszőtermelést. Ezzel minimalizálható a túlzott stimuláció kockázata. Az “hCG trigger (tüszőrepesztő injekciók)” elhagyása vagy helyettesítése: Mivel az OHSS általában a hCG hormon beadása után alakul ki, az orvosok néha úgy döntenek, hogy nem adják be a hCG-t. Helyette más gyógyszereket, használnak a tüszőérés kiváltására, amelyek kisebb valószínűséggel okoznak OHSS-t. Embriók lefagyasztása és a beültetés késleltetése: Ha az OHSS kockázata magas, az orvosok lefagyaszthatják az embriókat, és elhalaszthatják a beültetést egy későbbi ciklusra, amikor a hormonok szintje normalizálódik. Ezzel elkerülhető, hogy a terhesség súlyosbítsa az OHSS tüneteit. “Prolongált Coasting” technika: Ez a módszer azt jelenti, hogy a gonadotropinokat hirtelen leállítják, miközben a GnRH agonistát továbbra is adják, hogy csökkentsék a vér ösztrogénszintjét, mielőtt a hCG-t beadnák. Ezzel a technikával elkerülhető az OHSS, miközben megőrzik a petesejtek és embriók minőségét. Rendszeres monitorozás: Az IVF ciklus során az orvosok folyamatosan ultrahanggal és vérvizsgálatokkal követik a tüszők számát és a hormonok szintjét. Ha az OHSS kockázata megemelkedik, az orvos időben módosíthatja a kezelési tervet. Folyadékbevitel és diéta: A magas fehérjetartalmú étrend és a megfelelő folyadékbevitel (különösen az elektrolitokban gazdag italok) segíthetnek enyhíteni az OHSS tüneteit és megelőzni a súlyosabb szövődményeket. Kockázatfelmérés: Az orvosoknak fontos, hogy már a kezelés megkezdése előtt figyelembe vegyék a páciens egyéni kockázati tényezőit, és ennek megfelelően alakítsák ki a kezelési tervet. Az OHSS megelőzése érdekében a legfontosabb a megfelelő orvosi felügyelet és a személyre szabott kezelés, amely minimalizálja a kockázatokat, miközben maximalizálja az IVF sikerének esélyeit. Ha valaki aggodalommal tekint a kezelésre, fontos, hogy konzultáljon orvosával, és tisztázza az esetleges kockázatokat és megelőzési stratégiákat. Forrás Geoffrey Sher: In vitro fertilization (2013)
Petesejt leszívás
A petesejtleszívás egy 10-30 perces eljárás, amely során petesejteket távolítanak el a tüszőkből, hogy azokat megtermékenyíthessék. Azonban hasznos tudni, mi történik az eljárás előtt és után. Hogy megértsd, hogyan illeszkedik a petesejtleszívás az IVF folyamatába, olvass tovább. A petesejtleszívás előtt gyógyszereket, injekcókat fogsz kapni, amelyek serkentik a petefészkeidet arra, hogy több petesejtet tartalmazó tüszőt termeljenek, mint amennyit a szokásos menstruációs ciklus során tennének, ezt a folyamatot petefészek-stimulációnak nevezik.A petesejtleszívás során enyhe altatásban leszel (a legtöbb helyen). Az orvos egy vékony tűt vezet be a hüvelyfalon keresztül, hogy minden tüsződből folyadékot szívjon le. Ez a tüszőfolyadék tartalmazza a petesejtjeidet!A petesejtleszívási eljárás után egy embriológus megvizsgálja minden petesejtet, hogy megbizonyosodjon arról, hogy érett-e és továbbléphet-e a következő lépéshez: a megtermékenyítéshez. Mi történik a petesejtleszívás során? Mielőtt az eljárás megkezdődne, enyhe altatást kapsz, így nem fogsz érezni semmit a beavatkozás alatt. A petesejtleszívás folyamata 10 perctől fél óráig tarthat. Az orvos hüvelyi ultrahang segítségével egy vékony tűt vezet be a hüvelyfalon keresztül, hogy minden tüsződből folyadékot szívjon le. Ez a tüszőfolyadék tartalmazza a petesejtjeidet! Az eljárás után egy pihenőszobába visznek, ahol az altatásból való felépülésedet figyelik. A petesejtleszívás utáni felépülés során gyakoriak az olyan mellékhatások, mint a diszkomfort érzet és a menstruációs görcsökhöz hasonló fájdalom. Fontos, hogy a petesejtleszívás után egy-két napig minimalizáld a fizikai aktivitást, amíg felépülsz. Az orvos javasolhat vény nélkül kapható fájdalomcsillapítót, hogy segítsen enyhíteni a kellemetlenséget. Ezenkívül antibiotikumot vagy más gyógyszereket is felírhatnak, hogy megelőzzék a fertőzést az eljárás után. Az orvos valószínűleg meg tudja mondani, hány petesejtet szedtek le, mielőtt elhagynád a klinikát, vagy még aznap. Azonban, hogy ezek közül hány érett és hogyan sikerült a megtermékenyítés, arra valószínűleg a következő napig kell várnod. Megjósolható, hány petesejtet fog leszívni az orvosom? Röviden: igen! A stimulációs ciklusod kezdetétől az orvosod már előre megbecsülheti, hány petesejtet tud majd leszíni az ultrahang alapján. A stimulációs folyamat során végzett rendszeres ultrahangok képet adnak arról, hány tüsződ van és mekkora a méretük. Korábban az orvosok és kutatók azt hitték, hogy egy ciklus során optimálisan 6-15 petesejtet lehet leszívni. Azonban új kutatások kimutatták, hogy nagyobb az esélyed a sikeres lombikra, ha annyi petesejtet szednek le, amennyit biztonságosan lehet. Minden egyes leszívott petesejt növeli a sikeres IVF esélyét, hiszen minden petesejt egy potenciálisan jó minőségű embrió lehetősége a beültetéshez. Fontos megjegyezni, hogy a leszívott petesejtek száma valószínűleg nem egyezik majd meg a lombik ciklus során létrejövő embriók számával. Ennek oka, hogy a lombik folyamat minden lépésénél néhány petesejt és embrió elveszik. Forrás https://www.alifehealth.com/blog/egg-retrieval/
Mire számítsak a beültetés után?
A lombik folyamat utolsó lépése az embrió beültetése utáni terhességi teszt. Nehéz lehet türelmesnek maradni, miközben vársz az eredményre, de nagyon fontos, hogy megpróbáld megőrizni a nyugalmadat. Mennyi időbe telik, amíg az embrió beágyazódik a beültetés után? Körülbelül három nappal az embrió beültetése után a fejlődő embrió elkezd kapcsolódni a méh falához, amely készen áll arra, hogy befogadja. Napi bontás egy 5 napos embrió beültetése után: 0. nap: Az embriót beültetik a méhbe. 1. nap: Az embrió kikel a védőburkából (zona pellucida) és tovább növekszik és osztódik. 2-4. nap: Az embrió sejtjei elkezdenek kapcsolódni a méhnyálkahártyához (endometrium) és elkezdik kialakítani az embriót támogató érrendszeri struktúrát. 5. nap: Azok a sejtek, amelyekből a placenta lesz, és azok a sejtek, amelyekből a magzat fejlődik ki, tovább növekednek. Az emberi koriongonadotropin (hCG) hormon bejut a szülő véráramába. Az embrió beágyazódási folyamata: Ebben az időszakban észrevehetsz néhány pozitív jelet az embrió beültetése után, amelyek a sikeres beágyazódásra utalhatnak: Enyhe vérzés vagy pecsételés: Ez előfordulhat néhány nappal (5 napos embriónál) vagy egy héttel (3 napos embriónál) a beültetés után, amikor az embrió beágyazódik. Egyéb lehetséges tünetek: Enyhe görcsök Hányinger Mellfeszülés Fejfájás Fáradtság Puffadás Hüvelyi folyás Gyakori vizelési inger Fontos megjegyezni, hogy ezek közül sok tünet hasonló lehet a premenstruációs szindróma (PMS) tüneteihez és az olyan gyógyszerek, mint a progeszteron, amelyek segítik a beágyazódást, szintén hasonló tüneteket okozhatnak. Előfordulhat az is, hogy egyáltalán nem tapasztalsz tüneteket, ezért a terhességi teszt a legmegbízhatóbb módja annak, hogy megtudd, sikeres volt-e az embrió beültetése. Mikor végezhető el a terhességi teszt az embrió beültetése után? A terhességi teszt időzítése a termékenységi klinikád ajánlásaitól függ, általában 7 és 14 nap között a beültetés után. A klinikád két hCG tesztet is elvégezhet két nap különbséggel, hogy figyelemmel kísérje a hCG szintjének emelkedését a vérben. Különösen fontos megvárni a klinikád terhességi tesztjét, ha friss embrió beültetése előtt hCG injekciót kaptál. Mivel a hCG az a hormon, amelyet a terhesség megerősítésére tesztelnek, az injekcióból származó hCG hormon miatt hamis pozitív eredményt is kaphatsz, ha túl korán végzel tesztet. Források https://www.alifehealth.com/blog/what-to-expect-after-embryo-transfer/
Beültetés – embriótranszfer
Mi az embriótranszfer? Nagyon egyszerűen fogalmazva, az embriótranszfer egy olyan eljárás, amely során az orvos egy embriót (egy spermium által megtermékenyített petesejtet) helyez a méhedbe. Ez az utolsó lépés a lombikbébi eljárás során! Gyors összefoglaló Az embriótranszfer egy egyszerű, járóbeteg-ellátás keretében elvégezhető eljárás, amelyet a termékenységi klinikákon végeznek. A kezelőorvosod ultrahang segítségével egy katétert vezet át a méhnyakadon, amely tartalmazza az embrió(ka)t, és a méhed közepére irányítja. Ezután az embriókat tartalmazó folyadékot a méhedbe juttatja. A friss embriótranszfer általában a petesejtek leszívása után 3-5 nappal történik. Ha úgy döntesz, hogy lefagyasztasz petesejteket vagy embriókat, akár hetekkel, hónapokkal vagy évekkel később is végrehajtható a transzfer. Mikor történik az embriótranszfer? Az embriótranszfer az IVF ciklusod összes többi lépése után következik: Petefészek-stimuláció: Hormonterápiával serkentik a petefészkeket több tüsző termelésére. Petesejtleszívás és spermagyűjtés: A petesejteket egy egyszerű sebészeti beavatkozással leszívják a petefészkekből. A spermagyűjtés egyszerű is lehet, de súlyos férfi meddőségi tényezők esetén előfordulhat, hogy műtéti úton kell kinyerni a spermiumokat a herékből. Megtermékenyítés és embriófejlődés: A petesejteket a laborban megtermékenyítik a spermiumokkal és 3-7 napig inkubálják. Egy embriológus „értékeli” az embriókat, hogy megállapítsa, melyeknek van a legnagyobb esélye a sikerre. Embriótranszfer: Egy embriót (általában csak egyet) helyeznek a méhbe egy egyszerű járóbeteg-ellátás keretében. Mi történik az embriótranszfer során? Az embriótranszfer egy egyszerű, járóbeteg-ellátás keretében elvégezhető eljárás, amelyet a termékenységi klinikádon végeznek. Nem igényel szedációt vagy altatást, bár az orvosod izomlazítót írhat fel. Ha a klinikád engedélyezi és van partnered, ő is csatlakozhat hozzád az eljárás során. Valószínűleg arra kérnek majd, hogy érkezz tele hólyaggal. Ennek oka, hogy a beavatkozás során külső (hasi) ultrahangot használnak az embrió megfelelő helyre történő beültetéséhez és a teli hólyag megkönnyíti a méh láthatóságát és elérhetőségét. Amikor készen állsz a transzferre, az embriót vagy embriókat egy hosszú, vékony katéterbe helyezik folyadékkal együtt. Egy spekulumot helyeznek a hüvelyedbe, majd az orvosod külső és belső ultrahang segítségével vezeti a katétert a méhnyakodon keresztül (valószínűleg némi kellemetlenséget fogsz érezni, hasonlóan a méhnyakrákszűréshez) a méhed közepére. Nagyon ügyelnek arra, hogy a katéter a megfelelő helyen legyen. Ezután az orvosod kiengedi az embriót tartalmazó folyadékot a méhedbe. Miután eltávolította a katétert, az orvosod ellenőrzi, hogy az embrió nem maradt-e a katéterben. (Ha igen, akkor az eljárást azonnal megismétlik!) A transzfer után pihenhetsz egy ideig a klinikán, mielőtt hazamennél. Egy-két nappal az embriótranszfer után remélhetőleg az embrió kikel a „burkából” és beágyazódik a méhnyálkahártyádba (más néven endometrium). Azonban időbe telik, amíg a terhességi hormon, a humán koriongonadotropin (hCG) szintje annyira megemelkedik a véredben, hogy egy hCG-vérteszttel kimutatható legyen, amit az orvosod a terhesség megerősítésére fog használni. Milyen típusú embriótranszferek léteznek? Friss embriótranszfer A friss embriótranszfer a petesejtleszívás után 3-5 nappal történik. Ennek előnye, hogy lerövidíti a várakozási időt a teherbeesésig és csökkenti annak kockázatát, hogy az embrió elveszik a krioprezerváció során. Azonban a krioprezervációs technikák az utóbbi években annyira fejlődtek, hogy a fagyasztott embriótranszferek ugyanolyan sikeresek – sőt néha még sikeresebbek is – mint a friss transzferek. Ezen kívül nehéz lehet a szervezet számára, hogy a petesejtleszívás során fellépő magas hormonszintről azonnal egy terhességbe lépjen át, mivel az ovulációt szabályozó hormonok befolyásolhatják a méhnyálkahártya befogadóképességét (azaz hogy az embrió mennyire képes a méhedhez kapcsolódni). A friss transzfer nem biztos, hogy megfelelő választás, ha a petesejtleszívás után magas a progeszteronszinted, vagy ha fennáll az ovarium hyperstimulatio szindróma (OHSS) kockázata, ami az embriótranszfer után súlyosbodhat. A friss embriótranszfer az embriófejlődés 3. vagy 5. napján történhet: 3. napi friss embriótranszfer: A 3. napon az embriók a „hasadás” fejlődési szakaszban vannak, és körülbelül 6-8 sejtből állnak. Az orvosok néha úgy döntenek, hogy ebben a szakaszban transzferálják az embriókat, mivel a méhnyálkahártya a legoptimálisabb hely az embriók számára a növekedéshez, nem pedig a laboratórium. Az elképzelés az, hogy egy embrió, amely esetleg nem éri el a blasztociszta stádiumot a laboratóriumban, a méhben viszont virágozhat. Mivel ebben a szakaszban nehéz megállapítani, mennyire egészségesek az embriók, gyakran több embriót is transzferálnak a 3. napon, ami növeli a többszörös terhesség kockázatát. 5. napi friss embriótranszfer: Az 5. napra az embriók gyakran elérik a „blasztociszta” stádiumot és kétféle sejttípusra oszlanak: a sejtekre, amelyekből a magzat lesz, és a sejtekre, amelyekből a méhlepény alakul ki. Az ebben a szakaszban beültetett embriókat a ciklusod ugyanazon időpontjában helyezik a méhbe, mint amikor az embrió természetes úton haladna le a petevezetéken, így a méhnyálkahártyád befogadóképessége a legoptimálisabb. Az 5. napi embriótranszfer előnye, hogy ebben a szakaszban könnyebb megállapítani, hogy az embrió minősége megfelelő és így nagyobb valószínűséggel vezet-e terhességhez. Az 5. napi transzfer egyre gyakoribb, mivel a laboratóriumi tenyésztési rendszerek javultak és általában egyetlen embriót transzferálnak. Fagyasztott embriótranszfer (FET) Ha a fagyasztott embriótranszfert (FET) választod, az orvosod valószínűleg azt javasolja, hogy várj legalább egy teljes menstruációs ciklust a transzfer előtt. Ez lehetővé teszi a tested számára, hogy felépüljön a petesejtleszívás után, így a méhnyálkahártyád készen áll a terhességre. Természetesen sokkal később is dönthetsz az embriótranszfer mellett! A lombik sikerességi arányát az határozza meg, hogy hány éves voltál a petesejtek leszívásakor; a transzfer időpontjában betöltött életkorod kevésbé fontos a siker szempontjából. Ha aggódsz a genetikai vagy kromoszóma rendellenességek miatt, amelyek növelhetik a vetélés kockázatát vagy élethosszig tartó fogyatékosságot okozhatnak a gyermekednél, dönthetsz az embriók preimplantációs genetikai vizsgálata (PGT) mellett. Ha a PGT mellett döntesz, akkor fagyasztott embriótranszfer lesz szükséges. A fagyasztott embriótranszfer során lehet, hogy progeszteronpótlásra lesz szükséged, hogy a tested támogassa a terhességet a legkorábbi szakaszában. Természetes fagyasztott transzfer: A természetes fagyasztott transzfer során az orvosod időzíti az embriótranszfert, hogy az egybeessen a természetes ovulációddal. Ennek oka, hogy a méhnyálkahártyád ebben a menstruációs ciklus szakaszban van a leginkább felkészülve az embrió befogadására. Ha a tested önállóan termel progeszteront, választhatod a természetes fagyasztott transzfert. Az orvosod hormonokkal kiegészítheti ezt a folyamatot. Bár az időzítés még mindig a természetes ciklusodhoz igazodik, egy hCG injekció biztosíthatja az ovulációt, és a progeszteron pótlás biztosíthatja, hogy a tested képes legyen támogatni egy korai terhességet. Gyógyszeres fagyasztott transzfer: Ebben az esetben az orvosod ösztrogén és progeszteron gyógyszereket (és néha egyéb hormonokat) ír fel, hogy optimalizálja a méhnyálkahártyád terhességre való felkészítését. Ez fontos, ha a tested nem termel progeszteront önállóan. Lehet, hogy már a
Mennyi pihenés szükséges? (Beültetés után)
Szükséges pihenni a beültetés után? A beültetés utáni pihenés kérdése sokak számára fontos és érthető, hogy szeretnéd a lehető legtöbbet tenni a siker érdekében. Az embriótranszfert követő 72 órában valóban ajánlott a pihenés, hiszen ez az időszak kritikus a beágyazódás szempontjából. Ebben az időszakban érdemes kerülni a megterhelő fizikai tevékenységeket és inkább a nyugalomra helyezni a hangsúlyt. A legtöbb szakember ma már úgy véli, hogy a hosszabb ideig tartó, szigorú ágynyugalom nem szükséges, sőt, akár hátrányos is lehet. Az emberi test természetes működése nem igényli, hogy teljesen mozdulatlanul feküdjünk hosszú ideig. A napi kíméletes séták már az első napoktól kezdve hasznosak lehetnek, mivel ezek serkentik a véráramlást a kismedencei szervekben is, ami segíthet a beágyazódásban. Ez nemcsak fizikailag jótékony hatású, hanem mentálisan is előnyös, mivel a mozgás segít csökkenteni a stresszt és a szorongást is. Fontos, hogy hallgass a testedre, hiszen te ismered a legjobban. Ha úgy érzed, pihenésre van szükséged, akkor pihenj. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú. A mentális egészség megőrzése érdekében próbálj olyan tevékenységeket találni, amelyek kreatívan lekötnek és örömet szereznek. Fess, énekelj, írj, olvass, köss, vagy válassz bármilyen más elfoglaltságot, ami boldoggá tesz. Ha az elméd elfoglalt és boldog, a tested is nyugodt és kiegyensúlyozott marad, ami hozzájárulhat a sikeres beágyazódáshoz. Tehát beültetés után érdemes pihenni, de nem szükséges túlzásba vinni. A mozgás és a mentális kiegyensúlyozottság ugyanolyan fontos, mint a fizikai nyugalom. Az egyensúly megtalálása lehet a siker kulcsa.